Nem valami nagy alkotások, de én írtam, az én gondolataim, örömeim vagy épp fájdalmaim...
Ma ez versem került a kezembe:
Polyám a koporsóm
Pőlyám a koporsóm,
Az utolsó kenet lelkem fényezi...
Hátamat Jézus keresztje nyomja,
Kezem Júdás pénze égeti...
Kínom rajtad is gyöngyözik,
Fájdalmam benned is gyötrő fájdalom...
Forró vérem kőedénybe gyűjtöm,
s a sivatagba öntve lelkem átadom...
Rohanok, hogy másokért elbotoljak,
Balgán azt hiszem, így nem vezsíthetek...
De már értem mire megy ki ez a játék,
Ide hát a szögekkel, s megfeszíttetek.
A versemhez az illusztrációt egy nagyon kedves barátom és volt osztálytársamtól, győrffi András festőművésztől kölcsönöztem.
András olykor szívet melengető, máskor szívszorító alkotásaiba itt tekinthetsz bele:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése